Tanulva a múltkori moziból, most komolyabb technikát vetettünk be. Hála a LED falnak, nem kellett a sötétre várni, így már délután is tudtunk vetíteni a gyerekek nagy örömére.
A galéria után rejtettem el néhány személyes gondolatot, majd lapozzatokat oda le, köszi! 🙂
A vetítés, a szörpök és a rágcsák mind csak ürügy volt. A lényeg (számomra), hogy együtt voltunk. Az emberek kimozdultak otthonról, eljöttek beszélgetni, játszani és persze mozizni. Nekem a személyes kedvencem, ahogy a legidősebbek és a legfiatalabb együtt Mölkkyznek és közben nagyokat nevetnek és örülnek egy-egy jó dobásnak.
Jött egy néni, bekiabált a kerítésen. Mondta, hogy a film nem érdekli, mozizni nem akar, de értékeli, hogy szervezünk közösségi eseményeket és hozott két üveg házi szörpöt, hogy támogasson minket.
Kicsivel később megjelent a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében két kedves ember. A már ismert módon bekiabáltak, ők sem akartak mozizni, csak hoztak egy láda barackot nekünk.
A rendezvény végén egy barátom segített elbontani a LED falat a technikus srácoknak. Covid előtt mindenféle rendezvényeken dolgozott és hiányzik neki a munkája, főleg a fesztiválok. Távozáskor azt mondta: tekerhettem kábeleket, pisilhettem toitoiba, tök jó volt!
És tényleg jó volt. Kinek a kábeltekerés, kinek a Mölkky, kinek a mozi miatt.