Volt egy kis projektünk, mégpedig a kakizacsi állomások felállítása. Nem volt nagy feladat, de rengeteget tanultunk belőle.
A zabrazászlók telepítéséből és a kakizacsik kihelyezéséből szerzett tapasztalatok alapján, már gyerekjáték volt az egyik legjobb projektünk, a kukák kihelyezése.
Végy egy igényt, minimális költségvetést, nagy adag lelkesedést, és egy festékes vödröt. Körülbelül innen indultunk, és rövid időn belül olyan hálózatot építettünk ki, amivel megdupláztuk a diósdi közterületi kukák számát.
Szóval a sztori:
Sorra érkeztek a panaszok a Diósdiak Diósdért csoportba, hogy szemetesek az utcák, mivel nincsenek köztéri kukák. Első körben megkerestük az önkormányzatot. A válasz röviden: a kukák kihelyezése drága, az üzemeltetésre pedig nincs kapacitás.
Elkezdtünk tehát tervezgetni, számolgatni, és nagyjából 1.200 Forintból meg is született az első kukánk. Így nézett ki:
Ez aztán ki is került a Flórián szobor kerítésére. De nem akárhogy! A kukákat ugyanis csak akkor helyeztünk ki, ha annak a gondozását valaki vállalta. A feladat annyi volt, hogy hetente egyszer a kukát üríteni kell, és ha valami elromlik, akkor azt vagy megjavítja, vagy jelzi nekünk, és mi megoldjuk a problémát.
Aztán jöttek a megrendelések, mi reszelgettük még egy kicsit a megoldást, és sikerült 1.000 Forintból kihozni egy-egy kuka árát.
Innen indultunk:
És volt nap, amikor ilyen torony állt nálunk:
Jelenleg, kb 20 ilyen kukánk teljesít szolgálatot Diósd-szerte. Az Önkormányzatnak nincs vele se dolga, se költsége, mivel a lelkes csoporttagok gondjukat viselik a kukáknak.
Kukagazdaként pedig elmondhatom, hogy a heti egy kukaürítést elvégezni nem fáradtság, sőt, semmiség ahhoz képest, hogy a kutyakaka és a szemét gyakorlatilag eltűnt a környékünkről!