Ugrunk egy nagyot az időben. 2020. január. Pisti legyártotta a matricákat, Balázs levágta a rétegelt lemezt, én elhoztam azokat a fehér táblákat, amire aztán Timivel kiegészülve egy estén át ragasztottuk a „Campona”, „Belváros”, „Kelenföld” matricákat, amiket aztán sokak mellett Hunya is rendszeresen ellenőrzött. Aham, Telekocsi!
Éreztük mi, hogy van igény ilyen szolgáltatásra, de azt egy pillanatig sem gondoltuk, hogy napi 20-30 sofőr vagy utas jelentkezik majd útvonallal.
Éreztük azt is, hogy amit csinálunk, az pofonegyszerű, és az is, hogy Diósd a Telekocsizásra termett. Ingázók, egy egyenes főút, buszmegállókkal.
A buszmegállókba kihelyezett táblák használatát nem mindenki értette. A gyerekek filmet készítettek hozzá, hogy mindenki lássa, értse, hogyan is működik.
A reggeli vagy esti utazások könnyebbek, kényelmesebbek és emberközelibbek lettek. Rendszeres útitársak találtak egymásra.
Aztán jött a Covid, és egy pillantás alatt állt le a teljes, egyébként zakatoló rendszer.
Szóval, ha van egy-két üres hely a kocsidban, vagy busszal tartanál Büdipestre, vagy éppen onnan haza, azért írj egy posztot a csoportba indulás előtt!