Tudtad? Múltidéző – Alsó és Felső-kőbánya

Olvasási idő: 3 perc

Új rovatunk első bejegyzését olvashatjátok alább. Azt tudjátok, hogy a kőbánya nekünk is szívügyünk.
Szamák György barátunk, kérésünkre egy kis történeti összefoglalót írt. Gyuri és Gyöngyike kifogyhatatlan tárháza az értékes információknak, ha Diósd történetéről, történelméről, családfájáról van szó. Hihetetlen kitartásuknak, kíváncsiságuknak köszönhetően, ezek az igen fontos dokumentumok és a történetek nem válnak az enyészetté. Most a KŐBÁNYA történetét kiegészítette a tulajdonában lévő képekkel és dokumentumokkal, amit rendelkezésünkre bocsájtott. Vágjunk is bele:

A diósdi Kőbányák története

Diósd egyik legismertebb természeti jellegzetessége az Alsó és Felső kőbánya, amely a Dél-Buda környéki mészkőbányászat része volt, Budafoktól a Tétényi-fensíkon keresztül Sóskútig. A térségben jelentős mennyiségben előforduló lajta– és szarmata mészkő („félkemény durvamészkő”) megfelelő mélységben, mennyiségben és minőségben fordul elő.

Az Alsó bánya művelése a 18.század végén kezdődhetett meg – erre utaló jel, hogy a II. katonai felmérés, amely 1819-1868 között készült, már ábrázolja az alsó katlant – és az 1930-as években hagyták fel a művelését.

A Budapesti Hírlap, 1854. április 24-én megjelent számában, báró Sina György a bánya haszonbérletére tett felhívást 1854. július 1-től kezdődően 3 évre.

A bánya Ilkapuszta (Érd) és a diósdi Alsó-Felsőgazdag-dűlő elnevezésű területek között helyezkedett el. A két dűlő határa a Római árok volt (a bányák erdőjében található ősi út nyomvonala, a fejtésektől keletre). Az alsó bánya falának felső pereme alatt egy méterrel nyílik a természetes kialakulású Római-barlang, amit szintén a bányaművelés eredményeképpen fedeztek fel. 13 méter hosszú, 1 méter széles és magas járat, elágazás nélkül. Nevét a bánya területén áthaladó római eredetű útról kapta.

A Felső bányát az 1800-as évek végén, az 1900-s évek elején kezdték iparszerűen kitermelni. Az alsó bánya művelése javarészt kézi, a felső gépi bányászati technológiával történt. A kövek kitermelését hajdan ékekkel, kővágó szekercékkel, később kővágó gépekkel végezték. A kőfalak némelyikén még ma is látszanak az egykori megmunkálás nyomai, az innen bányászott mészkövet számos budapesti középület, például a Parlament építésénél, illetve a budai vár felújításánál is felhasználták.

Az ezredfordulón a Diósdi Önkormányzat a bánya rekultivációra pályázatot nyert, 2002-ben befejeződtek munkálatok így ma az egykori életveszélyes, szeméttel fertőzött terület már biztonságos, a természet szerelmesei számára különleges és szép parkká változott, azonban mára a növények egy része kipusztult, vagy csak néhány példány található meg belőlük. 

Köszönjük, Gyuri! Várjuk a következő történetet!
Tudjátok, mert a bevezetőben írtuk, hogy a Kőbánya szívügy. Különleges terület, természeti és mesés csodákkal. A Római-árok igazán vadregényes, nem is gondolná kicsi és nagy mi minden titkot rejt. Ha szeretnétek írunk egy szubjektív bánya-sztorit is.