5 év az nagyon sok pillanat, diónyi memóriámba nem is fér bele minden pillanat. De azért jó sok pillanatra emlékszem.
Azok a kedvenc pillanataim, amikor egy gyerek felismeri, hogy “anya, ez a te hangod”. De azok a pillanatok is nagyon jók, amikor csak úgy simán, csendben meghallgatnak egy mesét és amikor vége, akkor még egy kicsit csend van, aztán meg nagy beszélgetésben kitárgyalják, hogyan győzték le a sárkányt és hogyan élnek boldogan, amíg meg nem halnak.
És szerettem azokat a pillanatokat is, amikor az ukrán gyerekek sétáltak nálam és egy kicsit elfelejtették a háború borzalmait. Meg, amikor távoli vidékekről jöttek hozzám a koboldok tanácskozásra és kitaláltak olyanokat, mint például a mesélő adventi ablakok. Meg az is nagyon jó, amikor én mehetek el hozzájuk újabb és újabb helyekre, hogy szépen lassan, ahogy a csillag megy az égen telis-tele népmesézzük az országot.
Kerekedés és kísérletek
Kerek voltam amikor megszülettem, de most talán még kerekebb vagyok.
Hála Lődörgő Lőrinc piskótájának, Hermanó paradicsomos káposztájának, Szederke Lenke palacsintás nénijeinek meg persze Dömama szigorúan tudományos kísérleteinek, hogy hogyan lehet ehető QR kódot sütni.
Úgy eltelt az idő, hogy már nem csak én vagyok kerek, hanem az évforduló is. 5 év!
Elismerések és rejtőzködés
Olyan ügyesen rejtőzködöm, hogy a helyi politikusok még nem vettek észre, dehát senki sem lehet próféta a saját hazájában. Máshol azért elég sok elismerést gyűjtöttem be az évek során.
Kaptam díjat, szóbeli és írásbeli dícséreteket, írtak rólam szakdolgozatot, tartottak rólam előadásokat különböző egyetemeken, születtek újságcikkek, híremet vitték rádiókban és televíziókban, meg persze online.
Sőt még sütit is neveztek el rólam. Döme CHOUX – jól hangzik, ugye?
A legnagyobb büszkeség
És tudjátok, mire vagyok a legbüszkébb? A mesehallgatós pillanatokra.
Több, mint 35000-szer állt meg valaki valamelyik szusszanón és hallgatott meg egy történetet.
El tudjátok képzelni, hogy ennyiszer képzelte el valaki a fejében azt, amit más valaki elmondott? Az jó sok gondolkodás ám!
Hatodik év, új utak
Ma megkezdem a hatodik életévemet. Ha nem képzeletbeli dió lennék, akkor iskolába kéne mennem.
De szerencsére én dió vagyok, szóval maradok a Kőbánya környékén (pontosabban most már 23 településen az országban) és meséket mondok, ha eljöttök hozzám.
Eljöttök? Gyertek el!
