Közösségi ügyek. Ezzel az alcímmel indítottuk útjára beszélgetés-sorozatunkat, első alkalommal az önkormányzatiságról, részvételről és lehetőségeinkről beszélgettünk.
Vendégünkről
dr. Gyergyák Ferenc a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára, valamint a NKE Közszervezési és Infotechnológiai Tanszék mesteroktatója.
Február utolsó keddjén Ferenc pro bono érkezett hozzánk – a “közjóért” azaz önként vállalt, fizetés nélkül végzett szakmai tevékenység. Bár már érkezése előtt hullámokat vetetett a közösségi médiában, de gyorsan tisztáztuk ezeket, és azt is, hogy pártpolitikának helye nincs a beszélgetésünk körül. Önmagát az önkormányzatok elkötelezettjének vallja – ezt mi is megtapasztalhattuk. A TÖOSZ-nak a magyarországi önkormányzatok több mint fele tagja.
Önkormányzatok és bürokrácia – kell ez nekünk?
Bemutatkozást követően, meglepő módon Asterix és a bürokrácia jelent meg előttünk. Innen indultunk. A jelenlévők a kisfilm alatt érezték, hogy a hivatal súlya összenyomja őket, bár a végére Asterix megtalálta az ellenszert: a CIVIL KURÁZSIT. Alapvetően a bürokrácia nem rossz, hiszen személytelen, egyenlő bánásmódot és rendszert feltételez. Ehhez képest mindannyian ismerjük a valóságot!
Mi az ami a helyi ügyeket körül lengi?
Egy szóval apátia. Politikai 1 apátia2 – a lakosság elvesztette érdeklődését a közélet iránt. Annál azért többet tehetünk, hogy öt évente két egymást metsző vonalat húzunk egy papírlapon. Néztünk jó és rossz példákat testületi ülésekről. Felmerült, hogy ha a testületi üléseket olyan időpontban , olyan helyszínen tartják, ahol a lakosság különböző okokból nem tud jelen lenni – az nem szolgálja a lakosság érdekét.
Ami még most – egy héttel később is – a fülemben cseng: Azt kell tudniuk a képviselőknek, hogy minden ma meghozott döntésük 20 – 40 évre meghatározza a település életét. Bizony, ha felparcellázzuk a gyümölcsöst, nem építünk utakat, nem gondolunk a vízvezetékre, az iskola kapacitására, a zöld területeinkre, hogy legyen-e ipari területe a településnek – ezeknek nem holnap, hanem 15 év múlva isszuk a levét vagy élvezzük gyümölcsét.
Mi az ami kimozdíthat?
A partnerség. Ha a társadalom és a helyi szereplők is felnőttként, egyenrangú partnerként tekintenek egymásra. Nemcsak a hivatal és alakosság közt. Agglomerációs településen élünk, a lakosság robbanásszerűen nőtt meg az elmúlt 15 évben. Ez nem csak infrastrukturális problémákat, hanem tősgyökeres – gyüttment feszültségeket is generál.
Egyetértettünk abban, hogy előre mozdulás, csakis akkor lehetséges, ha a helyi kisközösségek, szomszédságok megerősödnek. Képessé válnak a saját érdek-képviseletükre.
A beszélgetés során mi sem kerülhettük el a gyüttment témát – nagy lakosságszámú alvóvárosként.
Amit még fontosnak tartok kiemelni, hogy Feri rámutatott arra, hogy a képviselők, a polgármester nagyon sokat tehet, ha folyamatosan képzi magát, fejlődik és ezt meg is mutatja a településnek. Az öt éves felhatalmazással élnie és nem visszaélnie kell. Vállalnia kell a felelősséget még akkor is, ha néha nem a körzetének megfelelő döntést támogatja, a település egészét érintő kérdésekben.
Nagyon komplex téma, nem is értünk a végére másfél óra alatt. A folytatásra egyesületünk nyitott!
- A politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. A politika szó magyar jelentése: közélet, ez értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. ↩︎
- Az apátia vagy közöny az érzelmek, az érdeklődés és a törődés hiánya. Egy indifferens állapot, amely az olyan érzések elnyomásával jár, mint például az aggodalom, az izgalom, a motiváció és a szenvedély. ↩︎
Személyes kapcsolat fűzi egyesületünk néhány tagját a Ferihez, ezt a bemutatkozása során a későbbi félreértések elkerülése végett el is mondta az egybegyűlteknek. Kapcsolatunk a 90 évek elejére tehető, amikor egy Heves megyei olvasótáborban Sátorfalván: ő családfő és a falutanács tagja (táboroztató), míg Bence a család tagja (táborozó) volt. Azóta több generáció is “sátorfalvás” családunkból. Ez már egy másik történet.