Csősz Katalint, a Sasok földjén, bunkerek világában előadóját kérdeztük utazásairól.
Kati 26 éve költözött Diósdra családjával. Akkoriban nem utazott sokat, elmondása szerint a kilencvenes évek vége felé Diósdon élni felért egy nyaralással! Élvezte a kertet, házat és az akkor még kis falut. A közösségi életbe hamar bekapcsolódott, ma is jár a Body&Soul tornákra, és a Kortalanok csapatával is eljut különféle programokra. A fotózás a hobbija, így minden eseményt megörökít. A DiDi az utazással kapcsolatos élményeiről kérdezte.
DiDi: Melyik országba utaztál életedben először és mikor? Mesélj valamit erről az útról!
Először külföldön Jugoszláviában voltam, 1973-ban. Nem nyaralás volt, mert Szabadkára mentünk a piacra farmert venni. Ez most már vicces, de akkor ez egy megszokott dolog volt. Itthon még Trapper1 farmert sem lehetett kapni. Az első repülős utam pedig Leningrádba – Észak Velencéjébe – vezetett 1975-ben, ott voltunk nászúton.
DiDi: Hogyan lettél az utazás „szerelmese”, ha lehet ezt a kifejezést használni rád? Mi volt életedben az a meghatározó élmény (ha volt), ami miatt megfogalmazódott benned az utazás iránti elkötelezettség?
Fiatalon az utazás minden műfaját (luxusutazás kivételével) kipróbáltuk. Autóstoppal, vonattal, hajóval, kemping vagy tandem biciklivel. Csak egy válltáska, vagy hátizsák volt nálunk, diákszállókban vagy kempingekben aludtunk. Rengeteg kaland, érdekes emberek, minden különleges volt. Voltam Jugoszláviában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, illetve az NDK-ban. Akkoriban még ezekbe az országokba lehetett eljutni.
DiDi: Mi volt számodra a legegzotikusabb hely ahol voltál?
Legegzotikusabb hely, már nem a fiatalságomhoz kötődik. Egy Karib tengeri hajóút volt, ahol a Kajmán szigeteken rájákkal úszhattam.
DiDi: Ha van valami vicces történeted, amelyik valamelyik utazásodon történt veled, légy szíves, meséld el!
Egy bulgáriai utazáson megismerkedtünk egy lengyel párral, ők később utaztak haza, mint mi. Budapesten keresztül mentek haza, és meghívtuk őket a lakásunkra. Mi akkor Solymáron laktunk, és leírtuk, hogy hogyan jutnak el hozzánk. (Moszkva tér 56-os busz, Hűvösvölgy 64-es busz stb.) Pár hónap múlva kaptunk tőlük egy levelet, amin címzésnél ez az útvonal volt feltüntetve!
DiDi: Kikkel szeretsz utazni? Miért? Van olyan barátságod, ami utazáson szövődött?
Legjobban a férjemmel szerettem utazni. Nagyobb baráti társasággal is szeretek, de ilyen esetben sokat kell alkalmazkodni, valakinek mindig van valami problémája, sokat kell egymásra várni.
Sok érdekes ismeretség szövődött életemben, de ezek a kapcsolatok – ha nincs újabb találkozás – pár évig tartanak csak, bár én azóta is szeretettel gondolok rájuk.
DiDi: Mit ad neked az utazás az élményeken túl?
Nekem az utazás a tervezéssel kezdődik. Régen, útikönyvekből már télen elkezdtük kidolgozni, hogy ahová megyünk nyaralni, milyen látványosságok vannak ott. Mit fogunk megnézni, milyen ételeket, italokat szeretnénk kipróbálni. Ma az interneten sokkal több információ van, egyszerűbb tervezni is.
Múlt év szeptemberében Párizsban voltam, és az idegenvezetőnknek az oldalát hallgattam (szirbekistvan.hu). Azt kell mondanom, hogy élőben sokkal érdekesebb volt.
Az utazásokon fotózom, és azokat rendezgetem még évekig, ezzel felelevenítem és újra átélem az élményeket. Volt olyan út – például Burma –, ahová azért utaztam, mert lábbal evezős halászt akartam fotózni. Szicíliába pedig azért mentem, mert a kedvenc dalomra akartam fényképeket feltenni
DiDi: Mi a következő uticélod?
Legközelebb Boszniába, Sarajevóba utazom, Jahorina sícentrumba.
- A hetvenes évek elejétől az számított divatosnak, aki farmerben járt. Magyarországon akkoriban még nem lehetett kapni, nyugati segélyszállítmányokban volt fellelhető egy-egy darab, vagy a nyugaton dolgozó sportolók, kamionosok hoztak be az országba párat, vagy éppen Jugoszláviából lehetett beszerezni. Az 1977-es BNV-n mutatkozott be a Trapper farmer, ami azonnal bombasiker lett. szerk. ↩︎