Az 1. részben bemutattuk, hogyan is jött létre a csoportunk, mivel kezdtük tevékenykedésünket. 2018. januárjának közepére szintet léptünk! Remélem látjátok, hogy az első projekt megvalósulása után alig egy hónap telt el!
A további ötleteink megvalósítását már jól megalapozta az a bázis, amit a zebrazászlók telepítése és „üzemeltetése” kapcsán létrehoztunk. Ami a második kört illeti, feltűnt nekünk, hogy sokan panaszkodnak a kutyapiszokra, illetve arra, hogy frekventált helyeken nincsenek kukák.
Így utólag látva, már azt kell mondanunk, hogy SAJNOS különválasztottuk a két ügyet. Egyben kellett volna kezelni a problémát, de a továbbiak során, reméljük, sikerül kibontani, miért gondoljuk így.
Szóval, kutyakaki… Teljesen mindegy, hogy a településen belül hol laksz, biztos, hogy érintett vagy a témában. Így az alapötlet az volt, hogy a kutyakaki okozta problémát azzal oldjuk meg, hogy „állomásokat” hozunk létre.
Az állomás rém egyszerű volt. Kellett hozzá egy nyomtatott A5 méret körüli papírlap, lamináló, 1-2 gyorskötöző, és egy csomag uzsonnás zacskó. Egy-egy állomás költsége, nem nehéz kiszámolni, bőven megállt 250Ft alatt.
A kihelyezés során, tanulva a zászlók esetéből, megfordítottuk a sorrendet:
Először megkérdeztünk a Diósdiak Diósdért fb-csoportban, hogy ki örülne ilyen állomásnak a háza környékén? Aztán szűkítettük a kört, és a jelentkezőktől megkérdeztük, hogy ki vállalná ezeknek az állomásoknak az örökbe fogadását?
Azok, akik jelentkeztek és vállalták, hogy kutyakaki-állomás gazdik lesznek, napokon belül megkapták a „start kitet”.
Kiszállítottunk mindenhová egy komplett állomást, és az állomás gazdáinak 1-2 csomag zacskót. Ők aztán lelkesen jelezték is, ha valahonnan eltűnt, elfogyott a kihelyezett készlet.
A projekt működött. Pontosabban majdnem hibátlanul működött. A probléma ugyanis az volt, hogy bár volt mibe összeszedni a kutyapiszkot, kuka hiányában azt a gazdik hazáig voltak kénytelen vinni. Rosszabb -és sajnos gyakoribb- volt, mikor a végterméket ugyan bezacskózták, majd azt egy elegáns mozdulattal elhajították, vagy egy kerítésre rakták.
És itt el is érkeztünk a hibás projektkezeléshez. Mivel csak a probléma egyik felét oldottuk meg, gyakorlatilag olyan volt, mintha nem csináltunk volna semmit.
Így jutottunk el oda, hogy a kutyakaki állomások mellé/helyett kukákat is kell telepíteni. Ráadásul közterületre. Ráadásul mindenféle szempontnak megfelelőt. Ráadásul ezekért is felelősséggel tartozunk, tehát minimum a rendszeres üríttetést meg kell oldanunk.
Hamarosan egyik személyes kedvencem, a kukák következnek, de az időjárás közbeszólt, és mivel sziporkáztunk, újabb ötleteinket kellett megvalósítanunk.