Visszapillantó – PinceMozi

Olvasási idő: 3 perc

Szilvi írását olvashatjátok, a nyári szünet előtti PinceMoziról. Köszönjük, hogy ismét velünk tartottál!

Miért indultam el ismét?

Négy dolog miatt mentem el megnézni a filmet:

• Az egyik, hogy a #PinceMoziban, ami Diósdi Diósdért Filmklubja, eddig olyan filmek érkeztek Kerékgyártó Yvonne ajánlásával, amelyeket érdemes volt megnézni, és fontosak lesznek a magyar film történetében. /pl: Larry, Last call, Kilakoltatás, Apám szíve, Külön Falka/
• A második oka az volt, hogy a film egyik rendezője, Lévai Balázs, aki régen a Mindentudás Egyetemének volt az egyik kerekasztal partnere, és pár éve olvastam egy könyvet tőle, amelyben olyan írókkal beszélgetett, mint Updike és Ulickaja, így bíztam abban, hogy a filmje is értéket képvisel majd számomra.
• A harmadik, hogy több olyan filmkritikát olvastam, amelyben csak azért nem dicsérik a filmet, mert vígjáték a műfaja, mintha ez, mint bélyeg kizárná a színvonalas alkotások közül. Dafke is látni akartam, hogy magam döntsem el.
• A negyedik, hogy a családom szerint én nem tudok olyan filmet megnézni, amely ne lenne tele erős érzelmekkel, és ne sorskérdésekkel foglalkozna.

Jelentem, igazuk van. Ez a film is olyan volt. A szereplők szenvednek a diktatúrától, amelyben az egyik gyereküket itthon kell hagyni, ha külföldre akarnak menni, mert attól félt a hatalom, hogy disszidálnak, és valljuk be jogosan tart ettől. ’’Sok a vonzó hatás’’ -mondja az elvtárs, Mauer Gyurinak az autószerelőnek. Ennek a kisembernek mondjuk ez eszébe sem jutna ez a lehetőség, és már itthon hagyná a fiát, mert mindenképpen fel akar mutatni egy különleges nyaralást a feleségének, és talán saját magának is (egyszer az életben, nekünk is…), de a korrajz tökéletes.

Először szánni való, a köpcös, bajszos kisember akarása, és nem tudjuk elhinni, hogy az ’’érett barackként’’ is gyönyörű felesége, hogy lehet szerelmes belé, de a film felénél megértjük. Nem, nem ott, amikor be vannak zárva a hűtőkamrába, és megcsókolják egymást, nem is ott, amikor féltékenyen szembeszáll egy ajtónagy külföldivel, hanem inkább ott, amikor autószerelőként remegő kézzel szétkapcsolja az elvtársak kocsijának a gyújtását. Ennyit tehet egy kisember, de ennyit mindenképpen meg is kell tennie. Ha autószerelőként erre van lehetőségünk, hogy a diktatúrát korlátozzuk, akkor úgy, ha recepciósak vagyunk, akkor úgy, ha tanárok vagyunk, akkor úgy.

Mindannyiunkat elringatott, megnevettetett, elgondolkodtatott

A filmet persze repítik a dalok, a 80-as évek szárnyán, a Balaton vize is csodálatosan tiszta, és a kémsztori is nagyon aranyos, de a legjobb mégis az, amikor a vagány férfivá érő autószerelő, háromszor elmondatja az IFA tetején a feleségével, hogy ez volt élete legjobb nyaralása.

Szerettem ezt a filmet, érdemes megnézni! Ha éltél már a 80-as években, akkor azért, ha nem, akkor azért, hogy megismerd a sírva-nevetés lehetőségeit egy furcsa rendszerben.

A film után a rendezőt, Lévai Balázst, és az egyik főszereplőjét Mészáros Mátét kérdeztük az alkotási folyamatról, a színészválasztásról, a helyszínekről, az instrukciókról, és a tudatos vagy érzések diktálta döntéseikről. A diósdi közönség rajongott ezért a filmért, és ha lett volna 99 lufija, azt most mind felengedi.

Skultéti Szilvia

A következő #DiDi filmklub

#PinceMozi legközelebb 2023.08.27-én. Csuja László dokumentumfilmjét mutatjuk be a 9 hónap háborút.
Az eseményt itt éritek el: https://fb.me/e/4E6pjwmOX

szerk.