Az van, ami van!
– kezdte Kati az előadását, és ezzel megidézte Weöres Sándor Ellentétek című versét. Folytatnám a mondatot, hogy ami nincs, az lehetséges.
Képek kedvcsinálónak
A vetített képeken mindent láttunk: modern épületeket, XXI. századba igyekvő országot, ahol a természeti szépségek sokasága is vonzza a turistákat. Az ország hetven százaléka hegyvidék, tele kanyonokkal, szurdokokkal, folyókkal. Több mint negyven hegycsúcs emelkedik 2000 méter fölé. De ott van a szegénység, a kosz, a mindent elborító szemét is, és itt élnek a „sasok gyermekei”, akik magukat és országukat Shqipëriának nevezik. Az ország területe Magyarország területének egyharmada, de a rossz utak miatt egyszerre, belátható időn belül aligha bejárható.
Egy előadás – két utazás
Kati is kétszer futott neki, magánszervezésű buszos túrával. Szereti a kihívásokat. Magyarországról busszal eljutni Albániába több határon keresztül aligha tekinthető luxusutazásnak, viszont alkalmas arra, hogy az utasok már menet közben felkészüljenek a kalandokra. A két útjuk tematikája különböző volt, egyszer főleg az „épített” Albániát nézték meg (már amit lehetséges volt), másszor pedig a természetet csodálták.
Pár érdekesség, látnivaló
A Holta kanyon, mint megtudtuk, viszonylag távol esik a turisták által kedvelt helyektől. Tömegiszonyosoknak kifejezetten ideális, viszont víziszonyosok inkább kerüljék, ugyanis sok helyütt derékig érő vízben kell menni. A kanyon 3 km hosszú, 10-15 méter széles és a ráboruló sziklafalak magassága több mint háromszáz méter.
Sokan a tengerpart szépségéért keresik fel az országot. A tengerpart hasonló a Horvátországban megszokott helyekéhez, annyi pikantériával fűszerezve, hogy a pásztorok az állataikat leengedik a turisták közé, és könnyen riadhatunk napozás közben egy birka kíváncsi tekintetére és szuszogására.
Ami a városokat illeti, hallottunk Beratról, az 1000 ablak városáról, Albánia egyik legősibb városáról. Az óváros sok ablakos, domboldalra felkúszó házai tényleg úgy tűnnek, mintha egymás hegyére-hátára épültek volna, és ablakaik messzire csillognak a napfényben. Felettük a fellegvár magasodik, ami a 13. században épült, és Szkander bég egyik csúfos kudarcának helyszíne, ugyanis a török bég hiába ostromolta meg a várat, nem tudta elfoglalni.
Sok képen visszatért Enver Hodzsa esztelen diktatúrájának emléke, a bunker. Az országban található bunkerek száma nem pontosan meghatározott, de 175-750 ezer közé teszik. Az építésük gyakorlatilag felemésztette az országot. Egyébként még ma is nagy gondot okoz a létezésük, hiszen mindenhol ott vannak, legyen az tengerpart, vagy szépen művelt terület. A bunkerek teljesen különböző kialakításúak és méretűek, láttunk egy-két személyes minibunkert, de olyat is, ahol még konyha is beépítésre került, és belülről mintha lakásnak alakították volna ki. A falaik 15-20 cm vastag betonból készültek, hogy ellenálljanak a bombatámadásoknak, ha az (akkor sem létező) ellenséges erők megtámadnák az országot. Nekem erről a Budapesten megtekinthető Sziklakórház Atombunker Múzeum jutott eszembe, igaz ott legalább a vár alatti barlang adott.
Ízek és illatok
Az est hallgatói Kati jóvoltából megkóstolhatták a rakit, ami az ország nemzeti pálinkája, sőt nemcsak az országé, hanem az egész Balkáné. Raki, rakija, rachiu, rakiya – sokféle módon írják, de a lényege, hogy legtöbbször törkölyből vagy más gyümölcsből esetenként fűszerek hozzáadásával párolják. Valószínűleg kétszeres desztilláción megy keresztül, mert amit kóstoltunk 47 fokos volt, karcmentes, igen finom ital. A raki mellett a boraik is érdemesek említésre. Európa egyik legősibb szőlőtermesztő országáról beszélünk, ahol a kommunizmus alatt a borkészítés háttérbe szorult, de napjainkban igyekeznek feléleszteni ezt az ősi kultúrát. Kati elmesélt egy történetet, miszerint társaival betért egy kis étterembe, és rendeltek egy üveg bort. Miután ezt négyfelé szétosztották, azonnal kaptak még egy üveggel, ajándékba. Ha rakit rendeltek, egyből egy üveggel tettek az asztalra, és abból lehetett töltögetni. Többször elhangzott, hogy nagyon vendégszerető a „sasok népe”, bár lehet, hogy ebben az esetben csak nem vetik meg a jó italokat, és feltételezik ezt a betérő vendégekről is.
Ételek tekintetében a burek az, amit talán mindenki ismer. Ez a bármivel tölthető tészta a receptes oldalak kedvelt étele, ahol a receptek leegyszerűsítve így szólnak: vegyél bármilyen tésztát (rétes, saját készítésű, kelt), töltsd meg bármivel (ami otthon akad és ehető) és süsd meg bárhogyan (olajban, sütőben). Hát létezik ennél egyszerűbb dolog?!
Kati előadása egy ismert, de mégis ismeretlen országba repített minket. Az erre szánt egy óra kevés, hogy alaposabban megismerjük, de a pazar vetített képek, az élmények már elegendőek ahhoz, hogy kedvünk támadjon ellátogatni Shqipëriába.
Faleminderit, Kati!
Weöres Sándor: Ellentétek
Mindig csak az van, ami van.
Mindig csak az nincs, ami nincs.
Mindig csak az nincs, ami van.
Mindig csak az van, ami nincs.
Ami van, folyton változó.
Ami nincs, folyton ugyanaz.
Ami nincs, folyton változó.
Ami van, folyton ugyanaz.
A mozdulatlan nem mozog.
A nyughatatlan nem pihen.
A mozdulatlan is mozog.
A nyughatatlan is pihen.
Aki él, az életben él.
Aki holt, nem él soha már.
Aki él, a halálban él.
Aki holt, nem hal soha már.
Ha nem érted: jobban figyelj.
Ha érted: hallgass, menj tovább.
Ha érted: többé ne figyelj.
Ha nem érted: hagyd s menj tovább.
