Szerdán este Bence jóvoltából Skandináviáról hallhattunk előadást, amit kocsival, családilag barangolt
be. Kiderült, hogy életükben az „ahogy esik úgy puffan” típusú kirándulás teljesen szokványos, így
fedezték fel Svédországot, Dániát és Norvégiát. Az út három hétig tartott, hatezer kilométert
autóztak.
Nem időznék azzal, hogy a hallott élményeket leírom, inkább a benyomásaimról szeretnék számot
adni.
Irány Skandinávia – Kiss család, nagy kaland
Sok minden kiderült a Kiss családról. Bevállalós társaság, annyi biztos, és a szememben
rendkívül pozitív, hogy nem előre szervezett útra mentek, hanem menet közben alakították az
útvonalat annak függvényében, hogy milyen időjárás várható és hogyan kaphatnak szállást. Ennek
jóvoltából igazából nagyon esős képek nem is voltak, bár valószínűleg a több ezer ellőtt fotóban az is
akadt. (Bencének nyilván meg kellett küzdenie a válogatással, hogy ne legyen maratoni a beszámoló,
hiszen mintegy 16 gigabájt fotót, videót készítettek, de így az előadás csak valamivel több mint
másfél órás volt tartott, ami a társaság tűrőképességét egyáltalán nem haladta meg.)
Spontenaitás
Spontaneitás, nosztalgia, felfedezés
Kiderült, hogy a spontaneitás mellett voltak előre eltervezett megállók, főleg Bence korábbi életéből érkezett élmények kapcsán. Láthattunk egy buszmegállót, ami ma is ugyanott állt, ahová útikalauzunk
csaknem húz éve egy esős októberi estén megérkezett, és ahol a sok késésének következtében nem
várta senki. Hallhattunk a lámpagyújtogató bácsiról, aki a korábbi útról örök élmény maradt, de most
nem sikerült vele összefutni. És láthattuk az Øresund hidat, ami nemcsak Skandinávia, hanem Európa
leghosszabb hídja is a maga 7845 méterével. Bence annak idején azt tervezte, hogy azon sétál át
Svédországba, amit végül is nem tett meg, és most sem hajtott át rajta, úgyhogy vannak még dolgok,
amiket majd pótolnia kell.
Trollok, fjordok, kompok és gasztrokalandok
Az előadás címe nem vetítette előre, hogy a skandináv konyha élményeiről is részletes beszámolót
fogunk kapni. Kiderült, hogy az éttermek szinte megfizethetetlenül drágák, az IKEA* étterme viszont
nem, a húsgombóc nemzeti eledel, bár állítólag Törökországból származik és a receptjét XIII. Károly
király vitte magával. Az élelmiszerboltokban viszont hatalmas kiszerelésekben kapható mindenféle
verzióban, ami azt jelenti, hogy mára már a svédek biztosan nemzeti eledelként gondolnak rá. Ami
talán meglepő, hogy arrafelé a tócsni (lapcsánka, cicedli, prósza, tócsi, macok stb.) is szerepel az étlapokon. A kaka, bármilyen meglepő, svédül süteményt jelent és nem azt amire elsőre gondolnánk, mert azt a bajs szó írja le. Azt kell mondanom, hogy a képeken elénk tálalt ételek – legyenek azok ikeás gyors kaják, vagy éttermi ételek, mind rendkívül gusztusosan és ínycsiklandóan voltak tálalva.
Az előadás legfőbb erénye volt, hogy nem akart hivatalos úti beszámoló lenni. Egy család három héten
át tartó kalandját mutatta be, a felfedezéseket, az örömöket, azt, hogy mi mindenre tudtak
rácsodálkozni és hány helyen tudták magukat jól érezni. A képeket és videókat látva, Bence
mesélését hallgatva mindannyian csak irigykedhettünk, és velük együtt örülhettünk.
Asszonyi Krisztina
*- mindig legyen nálatok az IKEA kártya, a világon mindenhol jár a hozzá tartozó kedvezmény!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.