Olvasási idő: 6 perc

Bitskey BéCsé Csabi bulgáriai utazásáról mesélt nekünk a Közös nevező utazós kiadásában

Az indulás

Csabi, a nővére, valamint négy kamasz zsúfolódott be abba a kisbuszba, amin a 10 napos, 3500 kilométeres túrát megtették. A busz nemcsak közlekedési eszköz volt, hanem B terv is arra az eshetőségre, ha nem lenne szállásuk. Már ebből a fél mondatból is kiderül, hogy a túra nem volt a szó szokványos értelmében szervezett. Az első éjszakai szállást ugyan lefoglalták, de utána úgy kalandoztak, ahogyan a kedvük tartotta. A szállásoknál – amiket túlnyomórészben a booking.com-on foglaltak le menet közben – a döntő szempont az áron kívül a szobák és hozzájuk tartozó fürdőszobák mennyisége volt. Végül nem kényszerültek a buszban aludni, mert mint kiderült, még a bulgáriai főszezonban – ami mindössze 4, azaz négy kerek hét augusztusban – is bőven van szálláslehetőség megfelelő áron.

Bitskey Bécsé Csaba

Kamaszok a fedélzeten

Aki kamasszal, vagy éppen kamaszokkal utazik, pontosan tudja, hogy ez az a korosztály, aminek az érdeklődését a legnehezebb felkelteni. (Én magam még nagyon jól emlékszem arra, amikor Szlovénia csodás tájain autókáztunk, és a fiam a hátsó ülésen a PlayStation-jét nyomogatva ki sem akart nézni az ablakon, ha pedig mégis megszólalt, akkor Shrek szamarát idézte: Ott vagyunk már? De az erőfeszítésünk nem volt hiábavaló, az érdeklődés nélküli kamaszból mára a féléves világkörüli útját tervező felnőtt lett…) Csabinak egyszerű módszere volt a gyerekei „érzékenyítésére”. Az utazást megelőzően már nézegették és olvasgatták az útibeszámolókat, és a család együtt tervezte a programot. Utazás közben meg interaktív módon zajlott a tervezés: lehetett módosítani az elképzeléseken, így mindenki úgy érezte, hogy része van a program alakulásában.

Bulgáriai városok, épületek, látnivalók

Belogradcsik egy Diósdnál kisebb település – a Wikipédia szerint az észak-nyugati rész második legnépesebb települése a kevesebb mint ötezer fő lakosával! –, de az itt található erőd országos jelentőségű és nagyon jó állapotú. A rossznyelvek szerint ez a hely annyira jelentéktelen, hogy soha senki nem akarta elfoglalni, így lerombolni sem.  Egyébként az építése még a Római Birodalom fennállása alatt kezdődött, és érdekessége, hogy magát az erődítményt hatalmas sziklák veszik körül, ezzel plusz védelmet nyújtva.

A Rilai kolostor kötelező látnivaló, az egyik legismertebb műemléke az országnak. 1983 óta Unesco védettséget élvez. A kolostor alapítója Ivan Rilski, aki János néven született a 10. században. Egy mítosz szerint álmában Isten szólt hozzá, aminek hatására szerzetes lett, és a Rila-hegységbe vonult vissza, ahová aztán a hívei a halála után az első piciny kőtemplomot építették. Ez volt az őse a mai kolostoregyüttesnek.

Plovdiv Bulgária második legnagyobb városa, az ország középső részén helyezkedik el, a Marica folyó két oldalán. A neve ismerős lehet az idősebbek körében, ugyanis nálunk az 1950-es évektől egy füstszűrős bulgár (nem véletlenül írtam így, akkoriban még bulgárok voltak, most inkább bolgárok vannak) cigaretta márkaneve is volt. A város tele van műemlékkel, köztük igen sok a reneszánsz stílusú, de van egy szép, római korból fennmaradt színháza is. A bolgárokról általában el lehet mondani, hogy nyugodtan, különösebb idegesség és izgalom nélkül élik az életüket. A megtekintett fotókon látszott, hogy az utcák Plovdivban sem zsúfoltak, autók alig járnak, az éttermekben egy hattagú csapat mindig kap helyet.

Neszebar szintén kötelező látnivaló, a tengerparton egy földnyelven található. 1983 óta Unesco világörökség része. A trákok Krisztus előtt a 2. évezredben alapították. Ma már nagyon komoly szabályokkal védik az óvárosát, építkezni tilos, telket házat venni tilos – elvileg csak örökölni lehet, és ha valaki örökös nélkül hal meg, annak ingatlanja az államra száll –, autóval behajtani tilos, legfeljebb az ott lakók tehetik ezt meg. De persze turistaként autóval menni igazából nem is lenne érdemes, mert olyan sokszínű és változatos kis város, hogy gyalogolva érdemes felfedezni. 

Az emberi hülyeség szimbóluma

Van szürreális építészeti emléke is az országnak, a Buzludzsa-emlékmű. Ez nem más, mint az ország szívében a Buzludzsa hegycsúcsra épített óriási kommunista ufó, ami nemcsak emlékmű szeretett volna lenni, hanem konferenciaközpont és múzeum is. A Bolgár Kommunista Párt építtette hét éven keresztül, és 1981-ben avatta fel. A hegycsúcsot, aminek a tetejére került, szó szerint elbontották, kilenc métert szedtek le belőle, hogy a monumentális betonszörnyetegnek legyen elegendő hely. 70 ezer tonna betont, 3000 tonna acélt és 40 tonna üveget használtak fel. Az épület egyébként javarészt közadományokból épült, és igen sok önkéntes dolgozott rajta. Átadását követően még egy darabig működött, de az állapota hamar romlásnak indult. A rendszerváltás (Bulgáriában is 1989) után még egy darabig őrizték, de később már azt sem, úgyhogy az épület „elesett”. Ma már életveszélyes állapotban van, a teteje majdnem teljesen eltűnt.

Gasztronómia

Sokak által ismert a bolgárok ízletes sopszka salátája, ami juhsajttal készül, és nagyon hasonlít a görög salátára. Én kifejezetten szeretem azt a változatát, amikor a paprika kicsit fonnyasztva kerül bele. A tarator hideg uborka leves, Csabit idézve: „felvizezett czacziki”. A kebapcséhoz (csevapcsicsa, köfte, kebab) hasonló húsétel Délkelet-Európa sok országában előfordul, de országonként változhatnak az összetevők. Az eredeti bolgár kétféle húst tartalmaz, sertés és marhahúst egyaránt. A parlenka a hagyományos bolgár kenyér, inkább pizzára, pitére hasonlít.

Mit igyunk?

Az egyik kedvenc bolgár ital a rakija, amiről már egy korábbi előadásban megtudtuk, hogy a mediterránum egyik kedvenc itala. A bor készítésének Bulgáriában évezredes hagyománya van, de Csabi szerint ennyi idő nem volt elegendő, hogy megtanulják jól csinálni. Az internet szerint a bolgár borok nagyszerűek. A söreik könnyűek és frissítőek. Koktélkészítésben jók, de mivel a bolgárok az italfogyasztásban a mennyiség hívei, így a koktélokkal érdemes vigyázni. Kávéban a törökösen elkészített változatot kedvelik.

Miért menjünk Bulgáriába nyaralni?

Mert Bulgária szép, mert változatos, mert megfizethető, és a vendégszeretet mesés!

Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.