Vasárnap délután folytatódott a varázslat a PrésBárban. Ezúttal Hevér Dániel volt a vendégünk, a Valami madarak rendezője.
Mihez kezdjünk idős szüleinkkel? Mihez kezdjünk mi magunk, ha már nem megy egyedül? – egy film, amit mindenkinek érdemes látnia.
Ismét „inkubátoros” film
Hevér Dániel első nagyjátékfilmje a Filmintézet Inkubátor programja segítségével valósult meg. Kertész Zsanett forgatókönyvíróval 2018-ban kezdtek dolgozni a film alapjain. Az alkotás 2023. december 14-én került a mozikba. A bemutatót követően alig három hónappal később, pedig a PinceMoziba érkezett. Dani olyan témát hozott filmjével, ami mindannyiunkat érint. Legyen idős, fiatal felnőtt, kamasz. Mindenkit akinek családja van. Nagyon finoman és érzékenyen, mégis bájos humorral és néha kamaszos nyerseséggel dolgozta fel az időskor dilemmáit.
Röviden a filmről
Egy generációkon átívelő barátság története, viszontagságos mindennapokkal. Béla egyedül élő idős ember, megrögzött szokásokkal. Egy fürdőszobai baleset után, külföldön élő fia egy idősek otthonában helyezi el őt. Bélának egyetlen célja van, mielőbb kijutni onnan. Mindent megtesz a célért. Társra talál Zoéban, a közmunkára ítélt lányban. Összeköti őket a kitaszítottság érzése, barátságuk kölcsönössé válik.
Beszélgetés Danival – háttér
Béla szerepében Szacsvay László, mintha ráírták volna a szerepet, de megtudjuk, hogy sokakat megnéztek mire végül behívták Szacsit. Kizlinger Lilla jelenléte nagyon természetes és megkapó a vásznon. A barátságuk a való életben is pont olyan, mint a filmen. Működik a kémia köztük. Ne feledkezzünk meg a mellékszereplőkről sem, mint Andai Kati, Kopek Janka, Barbinek Péter és Ujréti László, akik mind hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez.
Nemcsak csodás színészekkel hanem, változatos helyszíneken is forgott a film. Csillebérc, valódi idősek otthona, pályaudvar, Balaton-part, lakótelep Újpalotán és a Havannán. A szocreál hangulathoz nagyban hozzájárult az Nagy Marcell operatőri munkája és vonzódása a neon fényekhez. Mindössze 26 nap állt rendelkezésre, hogy a minden jelenetet felvegyenek. Szintén kis költségvetésű filmet láttunk, mindösszesen száz millió forintból forgott.
Mindenkit érint – Ősszel a vadludak és a darvak v-alakban repülnek délre – valami madarak
Méltóság, kötődés, bürokrácia,elfogadás, a fotel, önállóság, saját élet, szakértők, döntések, Zoé lázadása, kamasz élet, nehézségek, zűrös család, humor, cinkosság, gondoskodás, felelősség, Ödön halála, tehetetlenség, éleslátás, felismerés, belenyugvás – ezek a szavak zakatoltak a fejemben miközben néztem a filmet.
A jelenlévőkében is, akik együtt lélegeztek a filmmel. Voltak nevetések, nagy sóhajok, fejcsóválások és mosolyok. Az idős gondozás egy nagyon perifériára szorult téma, pedig mindenkit érint. Hogyan tudunk gondoskodni szüleinkről, hogy az mindenkinek elég jó legyen? Hogyan tudunk idősként gondoskodni magunkról, hogy ne érezzük magunkat tehernek? Mikor érkezik el az a pont, amikor külső szakértők döntenek rólunk? Egyre szorongatóbb egy generáció elmagányosodása, a rohanó világunkban. Hogyan találhatjuk meg (bármelyik oldalon) az elfogadást, megnyugvást?
Ezeknek a kérdéseknek a mentén igazán bensőséges beszélgetésben volt részünk.
Köszönöm a jelenlévőknek a bizalmat, hogy ennyire nyitottan tudtunk erről is beszélgetni. Köszönöm, hogy az idős otthonból is eljöttek törzsnézőink a filmre, és bizalmukba fogadtak. Azt is, hogy többen akik döntés előtt állnak – családtagként vagy önként költözőként – beavattak minket érzéseikbe. Hálás vagyok, Daninak, hogy megismerhettem, hogy Szacsvay Lászlót ilyen szerepben láthattam és biztosan keresem majd Kizlinger Lilla filmjeit.
Biztosan állíthatom, hogy nem ez volt az utolsó alkalom amikor erről beszélgetünk.
Az esemény a Közös Értékeink programnak köszönhetően jött létre!
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.