Rendhagyó könyvajánlóként is felfoghatjuk Andrási Kati igazán szívmelengető sorait. Jó érzés, hogy ennek a közösségnek tagja lehetek.
Levelet kaptunk
Szubjektív beszámoló egy maroknyi lelkes, ötletes, fáradhatatlan emberről.
Egy közösségről. „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” a könyv címe, ami a DiDiről mindig eszembe jut és melegséggel tölt el. És bár a könyv egy történelmi, háborús, kalandregény, így azt gondolhatjuk, sehogy sem kapcsolódik a DiDi rendezvényeihez.
Hogy jön ez mégis ide?
Bár már részletesen a tartalomra nem emlékszem bő 10 év után, az egyfajta „közösség érzés” a mai napig elevenen él bennem, ahogy felidézem. A közösség, akik leleményesen megtalálják, hogy lehet szinte pénz nélkül is tartalmas időt együtt tölteni. Az emberek, akik különböző korúak, eltérő személyiségűek mégis egy közös cél érdekében miként tartanak össze. A „vezetőjük” számos ötletével újra és újra összehozza a csapatot és aki nem hagy senkit elveszni. A könyv végén pedig azt gondoltam, milyen jó lehet egy ilyen közösséghez tartozni.
És sok sok év után „szembe jött” egy csoport
A DiDi. Ahol egy igazi közösség épül. Ahol nagyon lelkes emberek, rengeteg munkával, szeretnének értéket adni. Mindezt teszik önzetlenül, nagyon alacsony költségvetés mellett és mégis ingyenesen. Nekünk. Értünk. Sok előkészület, sok munka, sok szervezés hétről hétre az újabb és újabb programokért. És ez így megy hónapok óta, amióta én ismerem őket. Van pár dolog, amit mindig állandónak látok.
Ilyen például a felkészültség, amivel várnak minket, legyen az előadás, mozi vagy élménybeszámoló. Lelkesedés és jókedv, amit mindig magukkal hoznak és adnak belőle nekünk is bőven. Figyelem, a kedves pár szó, bármekkora rohanásban vannak is, jut a „közönségnek” is.
Tegnap húsvéti készülődésben voltunk. Felsorolni is sok lenne az előkészületet, ami minket várt, hogy „csak” el kelljen készítenünk a csibéinket és a tojásainkat. Nevetve, egymásról lesve, beszélgetve készültek a húsvéti dekorációk. Olyan hangulatban, ami azt hiszem csak egy igazi közösségben van. Sajnálhatja, aki nem tudott részt venni. Megint egy élmény volt. És ha elővesszük húsvétkor a kis műveinket, szerintem mindenki mosolyogva fogja mondani, ezt: A DiDiben csináltuk. A Közösségben. A Társaságban.
Nagyon sok közös élményt kívánunk még magunknak. Köszönöm nektek, hogy egyáltalán nem diósdiként veletek lehetek ebben a csodában. És köszönöm a rengeteg munkátokat!
Maradjatok meg sokáig nekünk, így… csapatban.
Köszönjük Kati! Igyekszünk megmaradni ilyennek!