Nem tudom a nevét, nem tudom hány éves (szerintem még nincs 3), nem beszéltünk közös nyelvet. De azt tudom, hogy a nagy emelkedőn az aprócska kezével megfogta a kezem és én teljesen meghatódtam. A mikrobuszból integetett, mosolygott és tele volt hálával a szeme. Mindez nem sokkal azután, hogy a másik lánynak a bányát meglátva az első gondolata az volt, hogy oda a bombázás elől el lehetne bújni. Dió Döménél hallgattunk ukrán mesét, megemlékeztünk Feri bácsiról, megnéztük a hegyet és a völgyet. Szokásos program, de megszokhatatlan érzés, amióta menekültekkel is sétálunk Döménél.
És egyébként padokat is építettünk, festettünk, javítottunk. Volt geoséta és kincskeresés. Meg volt bújócska és hintázás. Nehéz lenne bekategorizálni ezt a rendezvényt. Hogy hívják azt, amikor a régi és új diósdiak, meg az épp erre járók együtt vannak, jól érzik magukat és hasznos dolgot tesznek? Nem tudok rá jó szót, de nagyon szeretem. És mások is szeretik. Volt, aki a világ végéről vonatozott, hogy ne maradjon le a buliról. Volt egy kulcscsonttörött legényke, akit a felkötött karja sem tántorított el a padfestéstől. Voltak hozzám hasonló ügyetlenebbek, akiknek kihívás volt minden csavar. És voltak profik, akik szuper padokat alkottak. Mindenki hozzátett valamit. Cipelt, csiszolt, festett, fűrészelt, szemetet szedett, csillámtetkót készített, szögtelenített, kenyeret kent, tanácsolt, tolmácsolt. És közben beszélgettünk. Szóba került a sétálókönyv, a vandálok, a képzettséget igazoló papírok és tudás közötti különbség, az optikai karakterfelismerők, az asztalos szakma, a felhős alkalmazások, a hajléktalanok, a népmesék, a mágnesfóliák, a vallás, a baseball és még egy halom dolog. Igazán vegyes témák egy nagyon sokszínű társaságban. Hihetetlen jó érzés minden alkalommal, hogy a különbözőségünk ellenére (vagy talán pont miatta?) együtt tudunk működni. Mindenki beletette a közösbe, amit tudott. A pénzét, a kézügyességét, a szervezőkézségét, a nyelvtudását, az ízlését, a kertjében termett gyümölcsöket, a szerszámait, a kreativitását.
A végeredmény látható részét Dió Döme sétálóján találjátok majd száradás után. A nem látható részét viszont már haza is vitte mindenki, aki jelen volt.
Comments are closed, but trackbacks and pingbacks are open.